Az ETO keletkezése

Az ETO létrehozása a nemzetközi bibliográfiai együttműködés megteremtésén fáradozó két belga tudós, Henry La Fontaine (1853-1943) egyetemi tanár, és Paul Otlet (1868-1944) ügyvéd, a belga sajtóegyesület elnöke nevéhez fűződik. 1894-ben Nemzetközi Bibliográfiai Irodát (Office International de Bibliographie = OIB) alapítottak Brüsszelben, majd megszervezték az első nemzetközi bibliográfiai kongresszust (1895). Ezen elfogadták terveiket, és irodájuk a belga állam támogatásával működő Nemzetközi Bibliográfiai Intézetté (Institut International de Bibliographie = IIB) alakult Brüsszel székhellyel.

Nem érdektelen megemlíteni, hogy Paul Otlet elképzelései között szerepelt egy genfi "Bibliopolis" terve, amelyben a világ minden szellemi alkotását kívánták volna összegyűjteni. Elképzeléséhez Le Corbusier építészeti terveket is készített. Megemlítendő továbbá, hogy Henry La Fontaine 1895-ben a belga parlament szenátora lett, és megalapítója volt a Belga Béketársaságnak. A budapesti nemzetközi békekongresszuson 1896-ban, ahol Türr István és Jókai Mór elnököltek, a kilenc tagú központi iroda egyik tagjaként La Fontaine mondott beszédet.

A kiépítendő nemzetközi bibliográfiai kartoték céljára Otlet és La Fontaine egy igen részletező osztályozási rendszert kerestek. Otlet figyelmét az amerikai Melvill Dewey Tizedes Osztályozására egy külföldi útja során a magyar Mandello Gyula (1868-1919) közgaszdász, egyetemi tanár, a Közgazdasági Szemle szerkesztője hívta fel. A második nemzetközi bibliográfiai kongresszus (1897) magyar résztvevőjének, a Széchényi Könyvtár őrének, Esztegár Lászlónak (1870-1905) mindezt maga Otlet is elmondta.

Otlet és La Fontaine a következő tíz év folyamán számos közreműködő segítségével, nemzetközi összefogással alakították át Dewey Tizedes Osztályozását. Az egyes szakterületek táblázatait külön-külön kis kötetekben folyamatosan publikálták, majd végül a teljes anyag is megjelent francia nyelven. Ez a kiadás mintegy 46.000 fogalmat tartalmazott.

Az új tizedes osztályozás további bővítésén és korrekcióján Otlet és La Fontaine tovább munkálkodtak, és mintegy két évtizeddel később a második kiadás is megjelent. Ez már mintegy 63.000 fogalmat tartalmazott. Ezt a második, szintén francia nyelvű kiadást nyilvánították hivatalosan is alapnak az ETO további fejlesztéséhez. Megemlítendő, hogy Dewey bizonyos feltételekkel hozzájárult Tizedes Osztályozásának átalakításához, és azt megkönnyítendő, lemondott szerzői jogáról.

Az Egyetemes Tizedes Osztályozás nagyrészt megtartotta Dewey fő osztályait, de tartalmi és mennyiségi eltérésein felül a jelzetelés tekintetében lényeges változtatásokat is hozott. Formai eltérés volt, hogy a fogalmak hierarchikus felépítésének jobb felismerhetősége érdekében a "három jegyű minimum" elvét elvetették, és a főosztályokat egy, az osztályokat két, az alosztályokat három számjeggyel jelölték. Lényeges osztályozásmódszertani változtatás volt, hogy a jelzetekkel kifejezett fogalmak összekapcsolását lehetővé tették a relációk. A komplex fogalmak jelölésére, továbbá a Deweynél még csak csírában található alosztásokat külön táblázatokká fejlesztették, mégpedig az ún. segédtáblázatokban a minden osztályban alkalmazható (általánosan közös) alosztásokat, és az egyes osztályokban, szakterületeken belül használható speciális (korlátozottan közös) alosztások sorozatait a főtáblázat megfelelő részén. Mindezzel rendkívüli mértékben megnövelték az osztályozási rendszer flexibilitását, is a Dewey Tizedes Osztályozásának alapvetően enumeratív, monohierarchikus struktúráját az analitikus-szintetikus osztályozási rendszer irányába tágították ki.

Ez a bejegyzés Barátné Hajdu Ágnes - Babiczky Béla: Bevezetés az információkereső nyelvek elméletébe és gyakorlatába. című könyvéből származik 

Dewey

Otlet

La Fontaine