2012. február 10., péntek

2011. június 2., csütörtök

Osztályozó kollégánk Csát József


Az Országos Műszaki Könyvtárban pályám kezdetén ismertem meg Csát Józsefet. Újdonsült könyvtárosként csetlettem - botlottam a szakozás útvesztőiben. Jóska mindig szívesen segített a bonyolult műszaki témájú könyvek áttekintésében, a helyes szakszámok megtalálásában.
Csát József „sorsbeteljesítő” napon 1925 október 23-án született Bácsalmáson, német nemzetiségű kereskedő családban. A Zauscherek az 1780-as években kerültek Bácsalmásra, ahol az anyakönyvvezető bizonyára félreértve a bemondott nevet, Csauscher-nak írta. Nevük így módosult Csauscherre, majd 1946 nyarán magyarosították Csátra. Apjának és nagyapjának gépkereskedése volt. Az ő nagyapja Csauscher Ádám szőlőbirtokos és kereskedő építette 1926-ban lakás és bolt céljára a ma is látható Csauscher-palotát. Jóska ebben a házban töltötte gyerekkorát, öccsével és húgával együtt. Gimnáziumi éveit Budapesten a Fáy András Gimnáziumban kezdte, majd 1937-ben Szegedre került, ott a Piaristáknál végezte a 3-8. osztályt 1943-ban érettségizett. 1943 májusában - még Csauscher József néven - részt vett az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen, ahol fizikából III. helyezést ért el. Tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán folytatta, ahol abszolutóriumot szerzett 1949-ben.Tanulmányait a Villamosmérnöki kar esti tagozatán folytatta 1964-től, 1967-ben szerzett diplomát.
1951 július 4-én az ávósok elhurcolták, majd augusztus 28-án 5 év börtönre ítélték. 1953 októberétől a Közérdekű Munkák Igazgatósága (a KÖMI) rabmérnökeként már rendszeres munkát végezhetett a börtön évek alatt a Gyűjtőfogházban működő Mérnöki Irodán. Szabadulása után 1956 áprilisától a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban, majd 1957-től 65-ig a VILLENKI-ben (később Villamosenergiaipari Kutató Intézet (VEIKI)) helyezkedett el, ám börtönviseltként nem jutott előre a ranglétrán. 5 évre ítélték, de 33 évig, nyugdíjba vonulásáig, élt „deklasszált elemként”.1962-ben megjelent Kapacitásmérő című tanulmánya. 1956. október 14-én kötött házasságot, egy bácsalmási lányt vett feleségül. Házasságukból két gyermek, egy fiú és egy lány született.
A kutató intézeti évek után pályáját a Műegyetem Könyvtárában folytatta, ahol szaktájékoztatóként dolgozott 65 és 69 között. 1969-ben jelent meg Héberger Károllyal és Pásztor Józsefnével közös munkája a Villamossági irodalomkutatás a Tankönyvkiadónál. 69-től 10 évig volt a VEGYTERV munkatársa. 1979-től 85-ig nyugdíjazásáig szakozóként dolgozott az OMK-ban. Közreműködésével kezdték építeni 1983-tól az OMK-ban osztályozásra használt ETO jelzetek gyűjteményét, amely magában foglalta a jelzetek természetes nyelvű meghatározását is.
Nyugdíjba vonulása után még jó néhány kiadvány létrehozásában vállalt szerepet, így kamatoztatva szakmai tudását. Közreműködött a Műszaki Könyvtárak Osztott Katalogizálási Rendszere számára kidolgozott OSZKÁR tezaurusz (Műszaki, mezőgazdasági, természettudományi és gazdasági fogalmak makrotezaurusza) létrehozásában. Szakmai lektorként vett részt Ungváry Rudolf–Orbán Éva Osztályozás és Információkeresés című 2001-ben az OSZK-ban megjelent szöveggyűjteményének munkálataiban. Közreműködött a 2005-ös magyar ETO kiadás egyes táblázatainak szerkesztésében, ellenőrzésében is.
Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc eszméinek érdekében végzett tevékenysége elismeréseként megkapta az 1956-2006 Emlékplakett Bronz fokozatát. A Budapesti Műszaki Egyetemen 2009 májusában emléklapot kapott.
Felesége elhunyta (2006.12.14.) után Jóska a Szociális Missziós Társaság Krisztina körúti otthonába költözött. Ma is aktívan dolgozik. Az otthonban a számítógépes könyvelést végzi, az otthon kápolnájában tartott szentmiséken és szertartásokon orgonál. Aktív tagja az1945-56 közötti magyar Politikai Elítéltek Közösségének, és tagja a Virrasztó szerkesztőbizottságának is.

Magam és munkatársaim nevében ezúton kívánok további tevékeny éveket, jó egészséget Jóskának!
Csauscher-palota

A bejegyzés készítésében Udvaros Péterné volt segítségemre, neki ezúton mondok köszönetet.

2011. február 15., kedd

A végtelen méretű papír

Mester Tamás készített prezentációt Prezi, a dinamikus prezentáció címmel a prezi.com használatáról


2011. január 26., szerda

Classification & Ontology

A UDC Consortium Classification and Ontology címmel nemzetközi konferenciát szervez Hágában 2011 szeptember 19-20 között.
A mesterséges intelligencia az ismeretek osztályozásának területén  lehetőséget ad arra, hogy reprezentáljuk, formalizáljuk és modellezzük egy szeletét a világnak. Az ontológia a formális logika használatával támogatja az összetett számítógépes feladatokat.
A különbség a bibliografikus ismeret osztályozási fajták és ontológiák között  céljaikban és szabályozottsági szintjükben rejlik. Azonban mindkettő megfigyelésen, megokoláson és szerkezeti alapelveken nyugszik, valamint olyan elemeken, mint kategóriák, fogalmak, tulajdonságok, osztálykapcsolatok és funkciók
 A konferencia célja, hogy támogassa az együttműködést és a tapasztalatok cseréjét a különböző ismeret osztályozási területek között, úgy mint: bibliográfia, web és mesterséges intelligencia. Reméljük többet tanulhatunk az ontológikus modellezés módszereiről, és talán használhatnánk ezeket, hogy tökéletesítsük és formalizáljuk a bibliografikus osztályozás adatmodelljeit, és hangsúlyozzuk értéküket az információ megismerésében.

2010. október 25., hétfő

Az ETO keletkezése

Az ETO létrehozása a nemzetközi bibliográfiai együttműködés megteremtésén fáradozó két belga tudós, Henry La Fontaine (1853-1943) egyetemi tanár, és Paul Otlet (1868-1944) ügyvéd, a belga sajtóegyesület elnöke nevéhez fűződik. 1894-ben Nemzetközi Bibliográfiai Irodát (Office International de Bibliographie = OIB) alapítottak Brüsszelben, majd megszervezték az első nemzetközi bibliográfiai kongresszust (1895). Ezen elfogadták terveiket, és irodájuk a belga állam támogatásával működő Nemzetközi Bibliográfiai Intézetté (Institut International de Bibliographie = IIB) alakult Brüsszel székhellyel.
Nem érdektelen megemlíteni, hogy Paul Otlet elképzelései között szerepelt egy genfi "Bibliopolis" terve, amelyben a világ minden szellemi alkotását kívánták volna összegyűjteni. Elképzeléséhez Le Corbusier építészeti terveket is készített. Megemlítendő továbbá, hogy Henry La Fontaine 1895-ben a belga parlament szenátora lett, és megalapítója volt a Belga Béketársaságnak. A budapesti nemzetközi békekongresszuson 1896-ban, ahol Türr István és Jókai Mór elnököltek, a kilenc tagú központi iroda egyik tagjaként La Fontaine mondott beszédet.
A kiépítendő nemzetközi bibliográfiai kartoték céljára Otlet és La Fontaine egy igen részletező osztályozási rendszert kerestek. Otlet figyelmét az amerikai Melvill Dewey Tizedes Osztályozására egy külföldi útja során a magyar Mandello Gyula (1868-1919) közgaszdász, egyetemi tanár, a Közgazdasági Szemle szerkesztője hívta fel. A második nemzetközi bibliográfiai kongresszus (1897) magyar résztvevőjének, a Széchényi Könyvtár őrének, Esztegár Lászlónak (1870-1905) mindezt maga Otlet is elmondta.
Otlet és La Fontaine a következő tíz év folyamán számos közreműködő segítségével, nemzetközi összefogással alakították át Dewey Tizedes Osztályozását. Az egyes szakterületek táblázatait külön-külön kis kötetekben folyamatosan publikálták, majd végül a teljes anyag is megjelent francia nyelven. Ez a kiadás mintegy 46.000 fogalmat tartalmazott.
Az új tizedes osztályozás további bővítésén és korrekcióján Otlet és La Fontaine tovább munkálkodtak, és mintegy két évtizeddel később a második kiadás is megjelent. Ez már mintegy 63.000 fogalmat tartalmazott. Ezt a második, szintén francia nyelvű kiadást nyilvánították hivatalosan is alapnak az ETO további fejlesztéséhez. Megemlítendő, hogy Dewey bizonyos feltételekkel hozzájárult Tizedes Osztályozásának átalakításához, és azt megkönnyítendő, lemondott szerzői jogáról.
Az Egyetemes Tizedes Osztályozás nagyrészt megtartotta Dewey fő osztályait, de tartalmi és mennyiségi eltérésein felül a jelzetelés tekintetében lényeges változtatásokat is hozott. Formai eltérés volt, hogy a fogalmak hierarchikus felépítésének jobb felismerhetősége érdekében a "három jegyű minimum" elvét elvetették, és a főosztályokat egy, az osztályokat két, az alosztályokat három számjeggyel jelölték. Lényeges osztályozásmódszertani változtatás volt, hogy a jelzetekkel kifejezett fogalmak összekapcsolását lehetővé tették a relációk. A komplex fogalmak jelölésére, továbbá a Deweynél még csak csírában található alosztásokat külön táblázatokká fejlesztették, mégpedig az ún. segédtáblázatokban a minden osztályban alkalmazható (általánosan közös) alosztásokat, és az egyes osztályokban, szakterületeken belül használható speciális (korlátozottan közös) alosztások sorozatait a főtáblázat megfelelő részén. Mindezzel rendkívüli mértékben megnövelték az osztályozási rendszer flexibilitását, is a Dewey Tizedes Osztályozásának alapvetően enumeratív, monohierarchikus struktúráját az analitikus-szintetikus osztályozási rendszer irányába tágították ki.

Ez a bejegyzés Barátné Hajdu Ágnes - Babiczky Béla: Bevezetés az információkereső nyelvek elméletébe és gyakorlatába. című könyvéből származik 
Dewey

Otlet



La Fontaine