Osztályozó kollégánk Csát József

Az Országos Műszaki Könyvtárban pályám kezdetén ismertem meg Csát Józsefet. Újdonsült könyvtárosként csetlettem - botlottam a szakozás útvesztőiben. Jóska mindig szívesen segített a bonyolult műszaki témájú könyvek áttekintésében, a helyes szakszámok megtalálásában.
Csát József „sorsbeteljesítő” napon 1925 október 23-án született Bácsalmáson, német nemzetiségű kereskedő családban. A Zauscherek az 1780-as években kerültek Bácsalmásra, ahol az anyakönyvvezető bizonyára félreértve a bemondott nevet, Csauscher-nak írta. Nevük így módosult Csauscherre, majd 1946 nyarán magyarosították Csátra. Apjának és nagyapjának gépkereskedése volt. Az ő nagyapja Csauscher Ádám szőlőbirtokos és kereskedő építette 1926-ban lakás és bolt céljára a ma is látható Csauscher-palotát. Jóska ebben a házban töltötte gyerekkorát, öccsével és húgával együtt. Gimnáziumi éveit Budapesten a Fáy András Gimnáziumban kezdte, majd 1937-ben Szegedre került, ott a Piaristáknál végezte a 3-8. osztályt 1943-ban érettségizett. 1943 májusában - még Csauscher József néven - részt vett az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen, ahol fizikából III. helyezést ért el. Tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán folytatta, ahol abszolutóriumot szerzett 1949-ben.Tanulmányait a Villamosmérnöki kar esti tagozatán folytatta 1964-től, 1967-ben szerzett diplomát.
1951 július 4-én az ávósok elhurcolták, majd augusztus 28-án 5 év börtönre ítélték. 1953 októberétől a Közérdekű Munkák Igazgatósága (a KÖMI) rabmérnökeként már rendszeres munkát végezhetett a börtön évek alatt a Gyűjtőfogházban működő Mérnöki Irodán. Szabadulása után 1956 áprilisától a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban, majd 1957-től 65-ig a VILLENKI-ben (később Villamosenergiaipari Kutató Intézet (VEIKI)) helyezkedett el, ám börtönviseltként nem jutott előre a ranglétrán. 5 évre ítélték, de 33 évig, nyugdíjba vonulásáig, élt „deklasszált elemként”.1962-ben megjelent Kapacitásmérő című tanulmánya. 1956. október 14-én kötött házasságot, egy bácsalmási lányt vett feleségül. Házasságukból két gyermek, egy fiú és egy lány született.
A kutató intézeti évek után pályáját a Műegyetem Könyvtárában folytatta, ahol szaktájékoztatóként dolgozott 65 és 69 között. 1969-ben jelent meg Héberger Károllyal és Pásztor Józsefnével közös munkája a Villamossági irodalomkutatás a Tankönyvkiadónál. 69-től 10 évig volt a VEGYTERV munkatársa. 1979-től 85-ig nyugdíjazásáig szakozóként dolgozott az OMK-ban. Közreműködésével kezdték építeni 1983-tól az OMK-ban osztályozásra használt ETO jelzetek gyűjteményét, amely magában foglalta a jelzetek természetes nyelvű meghatározását is.
Nyugdíjba vonulása után még jó néhány kiadvány létrehozásában vállalt szerepet, így kamatoztatva szakmai tudását. Közreműködött a Műszaki Könyvtárak Osztott Katalogizálási Rendszere számára kidolgozott OSZKÁR tezaurusz (Műszaki, mezőgazdasági, természettudományi és gazdasági fogalmak makrotezaurusza) létrehozásában. Szakmai lektorként vett részt Ungváry Rudolf–Orbán Éva Osztályozás és Információkeresés című 2001-ben az OSZK-ban megjelent szöveggyűjteményének munkálataiban. Közreműködött a 2005-ös magyar ETO kiadás egyes táblázatainak szerkesztésében, ellenőrzésében is.
Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc eszméinek érdekében végzett tevékenysége elismeréseként megkapta az 1956-2006 Emlékplakett Bronz fokozatát. A Budapesti Műszaki Egyetemen 2009 májusában emléklapot kapott.
Felesége elhunyta (2006.12.14.) után Jóska a Szociális Missziós Társaság Krisztina körúti otthonába költözött. Ma is aktívan dolgozik. Az otthonban a számítógépes könyvelést végzi, az otthon kápolnájában tartott szentmiséken és szertartásokon orgonál. Aktív tagja az1945-56 közötti magyar Politikai Elítéltek Közösségének, és tagja a Virrasztó szerkesztőbizottságának is.

Magam és munkatársaim nevében ezúton kívánok további tevékeny éveket, jó egészséget Jóskának!

Csauscher-palota

A bejegyzés készítésében Udvaros Péterné volt segítségemre, neki ezúton mondok köszönetet.